Amikor egy központi bank emeli a kamatlábakat, az első ösztönös reakció az lehet, hogy a részvényárak csökkenni fognak. A magasabb kamatlábak drágábbá teszik a finanszírozást, növelik a kötvényhozamokat, és lassíthatják a gazdasági tevékenységet. A Federal Reserve szeptemberi döntése azonban megmutatta, miért nem működnek a pénzügyi piacok ilyen egyszerű szabály szerint. A Fed 25 bázisponttal, 3,75–4,00%-ra emelte a kamatlábakat, mégis az S&P 500 emelkedett a bejelentés után, az amerikai kincstárjegyek hozama pedig csökkent. Ennek a reakciónak a megértéséhez a piaci várakozások kulcsfontosságúak.
A részvények, kötvények vagy devizák ára nem csupán a már ismert információkat tükrözi. A befektetők folyamatosan igyekeznek felmérni, mi fog történni a jövőben, és ezeket a várakozásokat fokozatosan beépítik az árakba.
A Fed szeptemberi ülése előtt a piac több mint 90%-os valószínűséggel számított 25 bázispontos kamatemelésre. Maga a lépés ezért nem jelentett nagy meglepetést a befektetők számára.
Ha a piac nagy része már napok vagy hetek óta ugyanazt a döntést várja, a befektetők a hivatalos bejelentés előtt módosíthatják portfóliójukat. A részvények árfolyama csökkenhet, a kötvényhozamok emelkedhetnek, vagy az amerikai dollár erősödhet még a jegybank ülése előtt.
Mire a Fed végül bejelenti a várt döntést, már alig maradhat új információ, amelyet a piacok beárazhatnának.
Ezt a jelenséget „beárazásnak” nevezik, ami azt jelenti, hogy egy adott forgatókönyv már nagyrészt tükröződik a piaci árakban.
Vegyünk két helyzetet.
Az elsőben a piac 25 bázispontos kamatemelést vár, és a Fed valóban 25 bázisponttal emeli a kamatokat. A döntés szigorító jellegű, de befektetői szempontból nem tartalmaz jelentős meglepetést.
A második helyzetben a piac ugyanezt a 25 bázispontot várja, de a Fed 50 bázisponttal emeli a kamatot. Pontosan a várakozások és a valóság közötti különbség vált ki erőteljesebb piaci reakciót.
A befektető számára ezért gyakran nem az a kérdés:
„Emelte-e a Fed a kamatot?”
A fontosabb kérdés az:
„Tett-e a Fed valamit, ami eltér a piac várakozásaitól?”
A pénzügyi piacok elsősorban az új információkra reagálnak. Minél nagyobb a különbség a befektetői várakozások és a tényleges eredmény között, annál kifejezettebb lehet az ármozgás.
A szeptemberi ülés jó példát szolgáltat erre. A Fed a célsávot 3,75–4,00%-ra emelte, miközben a FOMC szavazása egyhangú volt (12–0). Ez volt az első kamatemelés 2023 óta is.
Normális körülmények között a magasabb kamatlábak számos kedvezőtlen tényezőt jelentenek a részvények számára. A vállalatok magasabb finanszírozási költségekkel szembesülnek, a háztartások csökkenthetik a fogyasztást, a biztonságosabb kötvénybefektetések pedig vonzóbb hozamokat kínálhatnak.
Ennek ellenére az S&P 500 emelkedett a Fed döntését követően.
Egy ilyen reakció nem feltétlenül jelenti azt, hogy a befektetők pozitívan értékelik a magasabb kamatokat. Inkább azt jelenti, hogy maga a kamatemelés nem volt rosszabb, mint az a forgatókönyv, amelyet a piac már beárazott.
A negatív hatás egy része már az ülés előtt is tükröződhetett az árakban.
A Fed-ülések elemzésekor ezért nem elég csupán a kamatláb változását figyelni. A piac az új információk teljes csomagját értékeli.
A szeptemberi előrejelzésekben például a 18 Fed-tisztviselő közül 16-an legalább egy további kamatemelésre számítottak az év folyamán, míg négyen akár két további emelés lehetőségét is látták. A Fed emellett 2026-ra vonatkozó inflációs előrejelzéseit is felfelé módosította: a teljes PCE-inflációra 3,7%-ra, az alap-PCE-inflációra pedig 3,4%-ra.
Másrészt viszont a munkanélküliségi előrejelzését 4,1%-ra javította.
A piacok számára ezért nem csupán az a fontos, hogy jelenleg hol állnak a kamatok, hanem az is, hogy várhatóan hogyan alakulnak az elkövetkező hónapokban és években.
A befektetők ezért figyelemmel kísérik az úgynevezett „dot plot”-ot, a Fed gazdasági előrejelzéseit és a jegybank elnökének sajtótájékoztatóját. Egyetlen mondat a jövőbeli monetáris politika irányáról néha nagyobb hatással bírhat, mint maga a kamatváltozás.
Első pillantásra egy másik piaci reakció is szokatlannak tűnhet: a Fed döntése után csökkentek az amerikai kincstárjegyek hozamai.
Ez azonban szintén nem jelent ellentmondást.
A kötvényhozamok a befektetői várakozások alapján alakulnak. Ha a piac már az ülés előtt beárazta a jelentős monetáris szigorítást, a várt lépés megerősítése nem feltétlenül vezet a hozamok további emelkedéséhez.
Az ülés előtt a 10 éves kincstári kötvény hozama Kevin Warsh jackson hole-i beszéde óta körülbelül 25 bázisponttal emelkedett, és nagyjából egy teljes százalékponttal volt magasabb a februári mélypontjánál.
A kiigazítás jelentős része tehát már a hivatalos döntés előtt megtörtént.
Pontosan ezért alkalmazzák a piacok gyakran azt az elvet, hogy:
„Vedd meg a pletykát, add el a hírt.”
Ennek nem azt jelenti, hogy a piac egy hír közzététele után mindig ellentétes irányba mozdul el. Inkább azt tükrözi, hogy a befektetők gyakran már egy várható esemény bekövetkezte előtt kereskednek vele.
Ugyanez az elv nem csak a Fed döntéseire vonatkozik.
Az infláció évről évre emelkedhet, de ha az eredmény alacsonyabb a piaci várakozásoknál, a részvények pozitívan reagálhatnak. Egy vállalat rekordnyereségről számolhat be, de részvényeinek árfolyama eshet, ha a befektetők ennél is jobb eredményre számítottak. A gazdaság több ezer új munkahelyet teremthet, de a piac negatívan reagálhat, ha a konszenzus jelentősen magasabb volt.
A szám önmagában tehát nem ad teljes képet a helyzetről.
A makrogazdasági események professzionális megközelítése legalább három adatot vesz figyelembe:
előző adat → piaci várakozás → tényleges eredmény
Csak ezek összehasonlításával tudjuk megállapítani, hogy az új információ pozitív vagy negatív meglepetést jelent-e a piac számára.
A Fed szeptemberi kamatemelése világosan illusztrálja, miért nem magyarázhatók a pénzügyi piaci mozgások egy egyszerű összefüggéssel, mint például „magasabb kamatok = alacsonyabb részvényárak”.
A piacok előretekintőek. A befektetők ezért jóval azelőtt elkezdik reagálni, hogy a Fed, egy kormány vagy egy vállalat hivatalos döntést hozna.
Amikor végre megérkezik a bejelentés, már nem az a fontos, hogy mi történt, hanem elsősorban az, hogy az eredmény mennyire tért el attól, amit a piac már beárazott.
Egy befektető vagy kereskedő számára ezért hasznos nemcsak minden jelentős makrogazdasági esemény végső adatait figyelni, hanem a piaci konszenzust és a jövőbeli fejleményekre vonatkozó várakozásokat is. Gyakran éppen a várakozások és a valóság közötti eltérés az, ami ténylegesen mozgatja az árakat.
A szeptember 3-án közzétett amerikai makrogazdasági adatok a szolgáltatási szektorban megerősödő gazdasági aktivitást mutattak, miközben a munkaerő-felvétel továbbra is gyenge maradt. A vállalatok alig bocsátanak el munkavállalókat, az új megrendelések száma meredeken emelkedik, mégis a szolgáltatási szektorban a foglalkoztatás továbbra is csökken. Ugyanakkor a vállalatok közel négy éve nem látott mértékű beszerzési árnyomásról számolnak be. A monetáris politika szempontjából ezért a legfontosabb kérdés a kereslet, a foglalkoztatás és az árak közötti eltérés.
További információk →Sok kezdő kereskedő úgy véli, hogy ha talál egy jó kereskedési lehetőséget, akkor a napszaknak nincs jelentősége. A piacok azonban nem viselkednek minden órában ugyanúgy. Változik az aktív kereskedők száma, változik a kereskedési forgalom, változik a volatilitás, sőt, az ármozgások minősége is eltérő lehet. Egy olyan stratégia, amely egy aktív kereskedési időszakban jól működik, néhány órával később teljesen másképp viselkedhet. Éppen ezért a tapasztalt kereskedők nem csak azt nézik, hogy mivel szeretnének kereskedni. Figyelnek arra is, hogy mikor kereskednek vele.
További információk →