A pénzügyi piacokon nemcsak az számít, mit vásárolunk, hanem elsősorban az, hogyan állítjuk össze helyesen a portfóliót. Még a legjobb eszközök is csalódást okozhatnak, ha túl hasonlóak egymáshoz, és ugyanúgy reagálnak a piaci eseményekre. Egy kulcsfontosságú fogalom, amely segít a befektetőknek megérteni a portfólió különböző részei közötti kapcsolatokat, a korreláció. Ha megfelelően megértjük, az egyik leghatékonyabb kockázatkezelési eszközzé válik.
A szó jelentése
A korreláció azt fejezi ki, hogyan viselkedik két eszköz egymáshoz viszonyítva. Ha magas pozitív korreláció áll fenn közöttük, hajlamosak együtt emelkedni vagy csökkenni. Nulla korreláció esetén a mozgásuk nem köthető össze könnyen, míg negatív korreláció esetén ellentétes irányban mozognak. A befektető számára ez az információ értékes, mert megmutatja, milyen mértékben változtathatja meg egy új eszköz a teljes portfólió viselkedését.
A portfólió és annak ellenállóképessége
Ha egy befektető kizárólag technológiai részvényekből álló portfóliót tart, az erősen függ egyetlen szektor teljesítményétől. Ha a szektor gyengül, az egész portfólió gyengül. Másrészt, ha kötvényeket, árucikkeket vagy más szektorok részvényeit is hozzáadjuk a portfólióhoz, az egyes részek viselkedése eltérő lesz. Az összesített volatilitás csökken, és a hirtelen veszteségek kockázata kisebb lesz. Ez a diverzifikáció lényege – nem szabad minden forrást olyan eszközökbe helyezni, amelyek ugyanabba az irányba mozognak.
Gyakorlati példák
Kiváló példa a részvények és az arany közötti kapcsolat. Amikor a piacok esnek, az arany gyakran biztonságos menedékként működik, és az ára emelkedik. Hasonló hatás figyelhető meg a részvények és kötvények kombinációjánál is – bizonytalanság idején a befektetők gyakran kötvényekbe helyezik át tőkéjüket, ezáltal ellensúlyozva a részvénypiacokon bekövetkező veszteségeket. Érdekesek a devizák és nyersanyagok közötti korrelációk is. Például az olaj és a kanadai dollár gyakran hasonló módon mozog, mivel a kanadai gazdaság szorosan kapcsolódik az olajexporthoz.
Devizapárok korrelációi
Amint már említettük, különösen fontos figyelemmel kísérni a devizapárok közötti korrelációkat. Sok devizapár hasonló módon mozog, mivel ugyanazok a tényezők befolyásolják őket. Tipikus példa a magas pozitív korreláció az EUR/USD és a GBP/USD párok között – mindkét valuta reagál az amerikai dollár erősségére vagy gyengeségére, így gyakran együtt emelkednek és csökkennek.
Ezzel szemben az USD/JPY és az EUR/USD párok általában ellentétes irányban mozognak. Ha az amerikai dollár erősödik az euróval szemben, gyakran a jennel szemben is emelkedik, így negatív korreláció alakul ki. A kereskedők számára ez azt jelenti, hogy több, erősen korreláló párban való pozíciónyitás növelheti a kockázatot – ha a piac kedvezőtlenül mozog, minden pozíció egyszerre veszít.
A devizapárok korrelációinak ismerete segíti a kereskedőket nemcsak a diverzifikációban, hanem a kereskedési jelek megerősítésében is. Például ha az EUR/USD lefelé irányuló trendet mutat, és hasonló mozgás figyelhető meg a GBP/USD esetében, a jel megbízhatóbbá válik.
A korrelációk idővel változnak
Fontos megjegyezni azonban, hogy a korrelációk nem statikusak. Ami évekkel ezelőtt működött, ma már nem biztos, hogy érvényes. Szélsőséges piaci sokkok idején sok eszköz hajlamos egyszerre esni. Ezért a befektetőnek rendszeresen figyelemmel kell kísérnie a korrelációkat, és újra kell értékelnie portfóliójának összetételét.
Következtetés
A korreláció nem csupán elméleti fogalom, hanem gyakorlati eszköz a tőke védelmére. Lehetővé teszi a befektetők számára, hogy hatékonyan csökkentsék a volatilitást és stabilizálják a hozamokat. Portfólióépítéskor tehát nem elég megkérdezni, mely részvények vagy alapok a legjobbak. A fontosabb kérdés az: hogyan viselkedik az új eszköz azokkal kombinálva, amelyek már a tulajdonomban vannak?
A legtöbb kereskedő az idejét grafikonok elemzésével, mutatók figyelésével és a hírekre való reagálással tölti. Mégis minden jelentős ármozgás mögött olyan erő rejlik, amelyet a technikai elemzés önmagában ritkán tár fel. Ez az intézményi tőke szándékos, gondosan irányított belépése vagy kilépése. Amikor egy fedezeti alap, befektetési bank vagy nagy vagyonkezelő úgy dönt, hogy több száz millió dollár értékű pozíciót mozgat meg, a piac nem egyszerűen csak reagál. Meghajlik. És annak megértése, hogy miért történik ez, és milyen nyomokat hagy maga után, az egyik legpraktikusabb dolog, amit egy kereskedő megtanulhat.
További információk →Amikor a Federal Reserve Systemről esik szó, a legtöbb embernek a Szövetségi Nyíltpiaci Bizottság (FOMC) ülései, a kamatlábakat ábrázoló grafikonok és a tőzsdepiacokat mozgató sajtótájékoztatók jutnak eszébe. A pénz árának figyelemmel kísérése azonban csupán a jéghegy csúcsa. Ennek az intézménynek a felszíne alatt egy komplex apparátus rejtőzik, amely alapvetően befolyásolja nemcsak az Egyesült Államok gazdaságát, hanem a globális kereskedelem stabilitását is. A valóságban a Fed a pénzügyi valóság fő tervezőjeként működik, amelynek döntései alakítják a piacon tőkét allokáló mindenki számára a környezetet.
További információk →